Az ökoszisztéma az a biológiai rendszer, amely élőlények egy csoportjából áll, amelyek kölcsönhatásba lépnek egymással és a természetes környezettel, amelyben élnek. Számos kapcsolat létezik a fajok és egyazon faj egyedei között. Az élőlényeknek szükségük van egy helyre, ahol élhetnek, és ezt nevezzük természetes élőhelynek. Abban a környezetben, ahol él, általában biotópnak vagy biómnak nevezik. Számos ökoszisztéma létezik szerte a világon, és mindegyiknek jellegzetes növény- és állatvilága van, amelyet a geológia és a környezeti feltételek határoznak meg.
Ebben a cikkben mindent megtudhat az ökoszisztémák típusai és mindegyik jellemzői. Szeretné tudni, hogy mik ezek? Olvass tovább.
Földi ökoszisztémák
A földi ökoszisztémák típusaiban figyelembe kell venni az élőlények fejlődésének helyét. A földfelszín, ahol a kapcsolatok kialakulnak és kialakulnak egymás között, bioszférának nevezik. Ez az ökoszisztéma a talaj és az altalaj szintjén egyaránt előfordul. Az ilyen típusú ökoszisztémában tapasztalható feltételeket olyan elemek állapítják meg, mint pl páratartalom, hőmérséklet, magasság és szélesség.
Ez a négy változó meghatározó az élet fejlődése szempontjából egy bizonyos területen. Nem ugyanaz, hogy a hőmérséklet folyamatosan nulla alatt van, mint körülbelül 20 foknál. Meghatározhatnánk az éves csapadékmennyiséget is fő változóként. Ezek a csapadékok határozzák meg a körülötte kialakuló élet típusát. A folyók környező állatvilága és növényzete nem ugyanaz, mint amit egy szavannában találhatunk.
Minél több a páratartalom és a hőmérséklet, valamint a kevesebb magasság és szélesség, annál változatosabb és heterogénebb ökoszisztémákat találunk. Általában fajokban gazdagok, és egymillió kölcsönhatásban állnak egymással a fajok és az őket körülvevő környezettel. Éppen ellenkezőleg, ez történik azokkal az ökoszisztémákkal, amelyek magasságban, alacsony páratartalom és hőmérséklet mellett alakulnak ki.
Általánosságban elmondható, hogy a szárazföldi ökoszisztémák változatosabbak és nagyobb biológiai gazdagsággal rendelkeznek, mint a vízi ökoszisztémák. Ennek oka a nagyobb mennyiségű fény, a napból származó hő és a könnyebben megtalálható étel.
Tengeri ökoszisztéma
Ez a fajta ökoszisztéma a legnagyobb az egész bolygón, mivel a földfelszín 70% -át lefedi. Az óceánok területe nagy, vizükben pedig magas az ásványi anyagok koncentrációja, így az élet gyakorlatilag minden szegletben kialakulhat.
Ezekben az ökoszisztémákban olyan nagy közösségeket találunk, mint pl az algák tengeri füvei, a nagy mélységű fumarolák és a korallzátonyok.
Édesvízi ökoszisztémák
Bár belépnek a vízi ökoszisztémákba, a fajok közötti dinamika és viszony nem azonos az édesvízben, mint a sós vízben. Az édesvízi ökoszisztémák azok, amelyek tavakat és folyókat alkotnak, amelyek lencse-, lótusz- és vizes élőhelyekre tagolódnak.
A lencsés rendszereket tavak és tavak alkotják. A lentic szó a víz mozgásának sebességére utal. Ebben az esetben a mozgás nagyon alacsony. Az ilyen típusú vízben rétegződések alakulnak ki a hőmérséklet és a sótartalom függvényében. Ekkor jelenik meg az epilimnion, a thermocline és a hypolimnion. A lótikus rendszerek azok, amelyekben a víz gyorsabban mozog, például folyók és patakok. Ezekben az esetekben a víz a megkönnyebbülés hajlása és a gravitáció hatására gyorsabban mozog.
A vizes élőhelyek biológiai sokféleségben nagyon gazdag ökoszisztémák, mivel telítettek vízzel. Tökéletes a vándorló madarak áthaladásához és azok számára, akik szűréssel táplálkoznak, például flamingók.
Ezekben az ökoszisztémákban a gerincesek bizonyos típusai dominálnak, mind a közepes, mind a kis méretűek. Nem vagyunk a nagyok, mivel nincs sok fejlődésük.
Sivatagi ökoszisztéma
Mivel a sivatagokban a csapadék rendkívül alacsony, a növény- és állatvilág is az. Az ezeken a helyeken élő élőlények nagyszerű túlélési képességekkel rendelkeznek az ezeréves alkalmazkodási folyamatnak köszönhetően. Ebben az esetben, mivel a fajok közötti kapcsolatok alacsonyabbak, ezek kondicionáló tényezők, így az ökológiai egyensúly nem szakad meg. Ezért, ha egy fajt bármilyen környezeti hatás súlyosan érint, meglehetősen komoly bekapcsoló hatást találunk.
És az, hogy ha egy faj drasztikusan csökkenni kezd populációiban, akkor sok más fajnak is kárt okozunk. Ezekben a természetes élőhelyekben olyan jellegzetes növényeket találunk, mint a kaktuszok és néhány finomlevelű cserje. Az fauna néhány hüllőfajból, madárból, valamint néhány közepes és apró emlősből áll. Ezek olyan fajok, amelyek képesek alkalmazkodni ezekhez a helyekhez.
Hegyvidéki ökoszisztéma
Ezt a fajta ökoszisztémát megkönnyebbülése jellemzi. És ez az, hogy nagy magasságban a növényzet és az fauna nem tudnak jól fejlődni. Ezeken a területeken a biodiverzitás nem olyan magas. Leereszkedik, amikor felemelkedünk a magasságba. A hegy lábát általában számos faj lakja, és kölcsönhatások vannak a faj és a környezet között.
A fajok között, amelyeket ezekben az ökoszisztémákban találunk vannak farkasok, zergeink és kőszáli kecskeink. Vannak olyan ragadozók is, mint a keselyűk és a sasok. A fajoknak a túlélés biztosítása érdekében alkalmazkodniuk kell a környezethez és álcázniuk magukat, és nem vadászhatnak egymásra.
Erdei ökoszisztéma
Az erdei ökoszisztémákra jellemző, hogy nagy fasűrűség és nagy mennyiségű növény- és állatvilág. Az erdei ökoszisztémáknak több típusa létezik, amelyek között megtaláljuk a dzsungelt, a mérsékelt égövi erdőt, a száraz erdőt és a tajgát. Minél több fa van együtt, annál nagyobb lesz a biodiverzitás.
A magasság alapvető szerepet játszik a növényvilág létezésében. Minél nagyobb a magasság, annál kevesebb nyomás és oxigén áll rendelkezésre. Így, a fák nem nőnek 2500 méteres magasságból.
Remélem, hogy ezzel a cikkel egyértelműbb, hogy mik az ökoszisztémák típusai.